A legszebb ajándék...

Sziasztok! :)

Azt hiszem mondhatom azt, hogy én vagyok a legboldogabb kezdő író a világon...
Karácsonykor érdeklődve forgattam az egyik ajándékot. Könyv alakja volt, örültem, hogy kapok egy könyvet, amit olvashatok! (Mostanában kifogytam a jó regényekből, már mindent kiolvastam)
Aztán letéptem a csomagolást és a boldogságtól elsírtam magam. Valóban egy könyvet tartottam a kezembe, de nem ám akármilyen könyv volt! Mosolyogva simítottam végig a bőr borítást és olvastam el a címét: Magyar lesz a svéd világsztár...
Ez a legszebb ajándék, amit csak kaphattam! Kinyitottam a 65 fejezetes, 131 oldalas könyvet, amit ÉN írtam! Képekkel, mindenki szemszögéből gyönyörűen megszerkesztve... Nagyon-nagyon szépen köszönöm a kedves Télapómnak! :')
Íme a könyvem:



És most, ha már ennyire boldog vagyok, megosztom veletek legújabb történetemet, amit már november óta írok, azt hiszem, hogy most hogy elértem a 8,000 látogatót, mondhatom, hogy megérte elkezdeni ezt illetve azt a blogot! Összesítve gyakorlatilag több, mint 15,000 látogatóm volt! :)

Köszönöm szépen... :')

Puszi: Panka

madcapgirllove.blogspot.com

Vége

Hát ez is elérkezett....

A blogot 3 hónap alatt több, mint 6000-en látogatták, amit nagyon köszönök! :')
65 fejezettel büszkélkedek és sok rendszeres olvasóval. Nekik külön tekintettel köszönöm!

Ha nem értenétek, elmondom, miért van vége: Ez a történet csak egy ilyen kis elkezdés volt... Nem mondhatni, hogy igazán jó történetet gépeltem le, de azért remélem szerettétek valamennyire.
Az írásról... nem hagyom abba, csak még fiatal vagyok hozzá, de megígérem, hogy megoszok majd veletek valamit, amit még csak kevesen tudnak, de azt majd csak ha úgy gondolom!
Köszönöm szépen, sziasztok!
by: Panka

65.fejezet

"A lényeg, hogy vége van!"

Ezt én Szabó Anikó még valamikor gólyatáborban mondhattam. Ennek már 23 éve...

Nagyon sok minden történt ezalatt az idő alatt. Először is újra be kell mutatkoznom: Szabó Anikó Saade vagyok, Eric Saade, híres svéd popsztár felesége, már 8 éve.

Ez a két tündér itt Szabó Melody Saade és Szabó Vanda Saade. A két lányunk. Ez a kép valamikor 12 éve készülhetett... Ekkor még csak 1 évesek voltak. Most pedig Melody az én karrieremet futja, a 2035-ös X-faktor legfiatalabb versenyzőjeként van a legjobb 4 között. Vanda még csak 13 éves, de már híres írónő lett belőle. Karrierét egy bloggal kezdte, majd miután egy kiadó rátalált, kiadta az első könyvét: Ilyen az élet... címmel. Eric és én nagyon boldogak és büszkék vagyunk a lányokra.

Ami ezen kívül még érdekes: Eric azóta is énekesi pályát folytat, 2015-ben együtt képviseltük Magyarországot az ESC-n, ahol holtversenyben lettünk elsők, két nagyon jó ismerősünkkel, Molly Sandénnel és Danny Saucedo-val, aki végül eljutott az Eurovízióra. Folyamatosan turnézik, de mindig van ideje a gyerekeire, és persze rám...
Én nem csak befutott énekesnő, de híres színésznő is lettem. Első nagy szerepem még 2016-ban a Tvájlájt című filmsorozatban volt. Ez a paródiája a híres Twilight Saga könyveknek. Én játszottam Hattyú Bella szerepét. Ezzel a filmmel futottam be és ezek után újabb híres filmekben játszottam, mint: A megtörhetetlen átok, Soha jobban, Kinyír a kanyar...
Szóval boldogan élünk, amíg meg nem halunk!

64.fejezet

Ismeritek a déjà vu kifejezést? Mikor teljesen olyan érzésed van, hogy ez a dolog már egyszer megtörtént veled? Na, most mikor Molly megjelent, bevillant egy kép: mikor Erickel ott álltunk a teraszajtóban és kigyulladt a mozgásérzékelő lámpa, és hirtelen ott volt Eric exbarátnője...

Most már ketten rohantunk, de már nem voltam benne biztos, hogy mi történik. Csak futottunk és futottunk vissza a tábor felé. Senki nem volt ott, senki nem tudott segíteni.... Eric berántott a faházába és felrohantunk a lépcsőn. Van egy nagy szekrény az emeleten, ahova el tudtunk bújni. Behúztam az ajtót és vártunk. Molly nem követett minket. Küldtem egy gyors SMS-t Tominak, hogy a feladat lefújva, nem tudom megcsinálni, mert életveszélyben vagyok! Egy perc múlva meg is kaptam a választ, ami nem nyugtatott meg...

"Ha megtaláltad a golyót, írj és vége... T."

-Ez nem lehet igaz!-vágtam a fejem a falba. Eric kivette a kezemből a telot és írni kezdett valamit. Aztán visszaadta a mobilt és az újabb üzenetet már én néztem meg:

"Ezt nem veszem be! Ha tényleg megvan, akkor írjatok! :P"

Érdeklődve néztem Ericre.

-Mi van? Gondoltam beveszi!

Elkezdtem gondolkodni.... Tomi azt mondta, ha okos vagyok, akkor hamar végzek. Lássuk mennyire vagyok okos. Egy kis fém golyót bárhol elejthet az ember, mondjuk nem valószínű, hogy a tóba dobta. A kukoricásban, se a táborban nem volt... De mi van, ha nem rejtette el és nála van! Vagy, vagy....

És leesett! Nem volt sok hely a gardróbban, de azért felálltam és őrült módon el kezdtem a zsebemben kotorászni. Fogalmam sincs Eric mit gondolhatott. Mikor rájöttem, hogy semmi nincs a zsebemben, belenyúltam Ericébe és kihúztam belőle a golyót...

-Te tényleg okos vagy!-mondta Eric.

-Megvan! Ezt nem hiszem el!-borultam a nyakába.

A következő pillanatban kinyílt az ajtó és kiestünk a szekrényből. Molly gúnyosan mosolyogva állt felettünk. Eric gyorsabb volt, felpattant és lerángatott a lépcsőn, igaz, hogy fel sem álltam, de mindegy!

Kirohantunk a házból.

-Tomiiii!!!-ordítottam.-Megvan a golyó!-de senki nem felelt.-Hahó!!!

Hiába kiabált semmi... Idő közben Molly is megjelent az ajtóban, úgy hogy megint szaladhattunk. Az ebédlőbe siettünk, beestünk az ajtón, de senki sem volt ott.

-Váljunk szét!-tanácsolta Eric.-És nálad legyen a golyó!

Bólintottam, majd ketten kétfelé szaladtunk, így Molly csak az egyikünket tudta követni.... Aki megint én voltam! Éppen kifelé mentem a táborból, mikor elbotlottam egy gyökérben és Molly utolért.

-Ne, ne, neeee!!!-kiabáltam, mert már egyszer volt ilyenben részem.

Aztán megláttam Ericet a távolban... De nem volt egyedül két végzős fogta le. Odajöttek hozzánk és Molly csak ennyit mondott:

-Köszönj el Erictől!

Lehunytam a szemem, tudtam, hogy most tényleg vége van, már semmi nem segít!...

-Szép volt Molly!-hallottam Tomi hangját és felnéztem. Aztán mindenki megjelent és csak nevettek és nevettek... Hogy min? Erre a választ én is csak akkor tudtam meg, mikor meghallottam azt a hangot, ami soha nem akartam hallani...

-És köszönjük kedves nézőink, Önök a Kész Átverés című show-t látták, ahol a hetén Szabó Anikó és Eric Saade volt a célpont... Tartsanak velünk a jövő héten is! Viszlát!-mondta Benkő Dániel.

Elképedve ültem fel.

-Gyere!-nyújtotta a kezét Molly és felhúzott a földről.

Ericet elengedték a fiúk és odaállt mellém.

-Ez egyáltalán nem volt vicces!-mondta, mire mindenkiből kitört a nevetség, még belőlem is...

Komolyan ezt nem hiszem el! Egész héten azért szívtunk, hogy a nézők majd jót röhögjenek rajtunk. Ez tényleg marha vicces!

-Ugye jól vagytok?-jött oda Dániel, a műsorvezető.

-Kicsit sokkban vagyok, de egész jól...-mondtam.-Ez most tényleg csak vicc volt?

-Hát, miután le akartak csukni, kicsit átgondoltam mindent és úgy gondolom, hogy feleslegesen próbáltalak megölni titeket!-mosolygott Molly. Még soha nem láttam ilyen vidámnak, de tényleg és ez jó érzés volt...

-Eric?-fordult a barátom felé a lány.-Sajnálom! Mindent, legyetek boldogok Anival, ezek után aztán tényleg megérdemlitek!

És Eric olyat csinált, amit én még csak fényképen láttam... Megölelte a volt barátnőjét... Egyáltalán nem éreztem, hogy féltékeny lennék, ami kicsit fura, de mindegy! A lényeg, hogy vége van!!!!

63.fejezet

Alig aludtunk valamit az éjszaka, mert igaz, hogy minden este találkoztunk, de akkor is! Beszélni nagyon rég beszéltünk! És Eric (psszt!) elmondta, hogy mi lenne a feladatom ma! Elvileg mindenki el fog bújni előlem és aztán megijesztenek! Huha.... De Tomi azt mondta Ericnek, hogy maradjon velem és vigyázzon rám!
Na mindegy! Az a lényeg, hogy ezen ma túl esek, aztán holnapután hazamegyek, alszok egy jó nagyot és fu... suli meg az X-faktor... Úristen, az X-faktor és ott van Ádám is... Inkább koncentráljunk a mára!

Tomi azt üzente, hogy fél 11kor menjünk ki a a tábor kapujához és várjuk meg. Pontosan érkeztünk, Tomi pedig már várt ránk.
-Rendben... A feladat nem egyszerű, de könnyen meg tudod csinálni! Elrejtettem egy pici vasgolyót a táborban vagy a 500 méteres körzetében. Találd meg!-magyarázta.
-De hát ez lehetetlen és korom sötét van! Ez órákba telhet!-mondtam.
-Ha okos vagy, hamar sikerül!-mosolygott a srác.-Bent leszek, ha megvan, keress meg!-intett, majd ott hagyott minket.
-Ez még csak nem is hasonlít arra, amit mondtál!-súgtam oda Ericnek, miközben elindultunk a kukoricásba.
-Nekem akkor is azt mondták!-védekezett Eric.
-Na jó! Így soha nem végzünk...-sóhajtottam.-Te menj a táborba, én meg itt keresem!
-Oké-felelt a barátom és elindult a másik irányba...

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

Micsoda idióta feladat! De tényleg nem ezt mondták nekem... Lehet, hogy rájöttek? Oh...
Ha tábor egész területén lehet az a golyó, akkor a házakban is lehet, meg várjunk! 500 méteres körzet, akkor a vízben is??? Na, ne! Inkább elkezdek keresgélni...
Faházak - semmi, ebédlő - semmi, stég és környéke - semmi... Túl nagy ez a hely! Mondjuk Aninak rosszabb, mert a kukoricásban nehezebb megtalálni!
Rohantam vissza Anikóhoz, amikor már majdnem ott voltam, valaki elkapott és utána minden elsötétült...

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------
-Ki van ott?-kérdeztem ijedten és a zseblámpámmal arra világítottam, ahonnan egy hangot hallottam. Mintha valaki szól volna...
-Eric?-indultam el. Aztán valaki hátulról hozzám ért, amitől úgy megijedtem, hogy eldobtam a lámpát és sikítottam egy nagyot. Ez kezd nagyon para lenni! Inkább megkeresem Ericet...
Felkaptam a zseblámpát és elindultam kifelé a kukoricásból. Legalábbis próbáltam, mert fogalmam sincs róla, hogy hol vagyok! Elindultam valamerre, de olyan érzésem volt, mintha követkének... Na jó elég volt a képzelgésekből! El kezdtem rohanni bármerre, csak kifelé innen! Már legalább 10 perc rohangáltam körbe-körbe, de sehogy sem jutottam ki, muszáj volt megállnom.
-Ani...-hallottam a hátam mögül, de nem volt mögöttem senki. -Ani...
Ez kezd nagyon idegtépő lenni! Amilyen gyorsan csak tudtam el kezdtem rohanni (tesi 5-öst a gyorsaságomért!), de mikor végre kiértem az útra, egy kétségbeesett hangot hallottam a hátam mögül.
-Eric?-fordultam hátra ijedten.
-Aniiii!!!!!!!!!!-hallottam megint a kiáltást.
Megint el kezdtem rohanni... (Már lefutottam vagy 2x a Fórum futást... :/)
-Eric!!!!-kiabáltam.-Hahó!!!!
Már szinte sírtam, annyira féltem...
-Itt vagyok!-hallottam egy tompa hangot. Azonnal odarohantam és majdnem sokkot kaptam.
-Eric!-vettem le a sálat barátomról, aki hozzá volt kötözve az egyik kukoricához.-Mit történt? Ki csinálta ezt?
-Fogalmam sincs!-felelt a fiú.-Éppen hozzád akartam visszajönni, mikor valaki elkapott!
-Úristen!-öleltem meg.-Szerinted van köze a feladatomhoz?
-Biztos vagyok benne!-bólogatott Eric.
Szomorúan hajtottam le a fejem. Aztán valaki fejbe dobott.
-Auuu!-fogtam a fejem és felvettem a földről azt a valamit.
Egy kis kavics volt (kössz!), amire rá volt tekerve egy papíros.
-Elmúlt éjfél....-olvastam.
Eric felvonta a szemöldökét.
-Ez mit jelent?-kérdezte, a papírt tanulmányozva. A választ a hátunk mögül kaptuk.
-Azt, hogy megjöttem!-mondta egy ismerős hang. Egyszerre fordultunk meg.
Molly állt mögöttünk a kezében egy hatalmas konyhakéssel...

62.fejezet

---------------------------------------------------Eric------------------------------------------------------

-Gratulálok!-fogott kezet velem Tomi.-Ahhoz képest, hogy márcsak te nem szólhatsz Anihoz és a barátnőd, hát tök jól kibírtad!
Jah, persze....
-Köszi!-mosolyogtam.-De akkor ma már beszélhetünk?
-Az majd még eldől, ha Ani kiállja a mai próbát, akkor talán...
-Talán?-hülledeztem.-Mi az, hogy talán?
-Az majd kiderül!-nézett át valamiért a vállam felett Tomi, majd újra rám nézett és azt mondta:
-Menj a szobádba! És szerintem aludj egy kicsit, akkor gyorsabban telik az idő!-veregetett vállon és otthagyott.
Utánanéztem és azon gondolkodtam, hogy ennyire nem lehet béna... Ellenőrznie kellene Anit esténként, de hát ő baja...
Felmentem a szobámba.
-Mi a...????-néztem körül. Mindenem kirámolva a földre, a táskám feltúrva...
Valaki ezt nagyon megbánja! És akkor leesett valami... Mi van, ha elvittek valamit??? Egyetlen fontos dolgot hoztam magammal, ami ha eltűnik, akkor.... úristen!
Azonnal a táskámhoz kaptam. Percekig kerestem, a ruhák alatt a földön, a táskáimat áttúrva, de sehol nincs....  Ellopták!

--------------------------------------------------Ani-------------------------------------------------------

Hihetetlen, hogy ilyet tettem! El kellett lopnom Eric füzetét... Amit mások naplónak hívnak, csak Eric nem szereti, ha azt mondjuk, hogy naplót ír, nem! Ő füzetet ír!...
Nem tudom Tomi honnan tud róla, mert nekem is csak sok könyörgés után árulta el, de eszemben sem volt ellopni! De most muszáj volt! Úristen, mindjárt sírok... Tomi azt kérte, hogy a faházuk mögött várjam. Kb 2 perccel utánam érkezett meg.
-Sikerült?-kérdezte.
-Aha-bólintottam szomorúan és elővettem a füzetet. Nagyon szép a borítója, mert Eric egyszer megkért, hogy csináljak neki olyat, amilyet szeretnék... Hát ilyen lett:

És most megint itt van a kezemben.
-Nyitsd ki!-mondta Tomi, de alig hallottam, amit mond, mert belegondoltam, hogy most megszegem, amit megígértem Ericnek, nem is vagyok kíváncsi rá, hogy mit ír! Mert tudom... És tudom, hogy Tomi is csak azért akarja felhasználni, hogy valami jó kis titkost világgá kürtölhessen és aztán rám fogja!
-Ani, nyisd ki!-szólt rám Tomi.
-Nem tehetem!-borultam sírva a földre.-Ezt az egyet nem! Bármi mást, csak ezt ne!-szorítottam magamhoz a füzetet és csak sírtam.
-Add ide!-tépte ki a kezemből Tomi és belelapozott. És aztán mikor felnéztem, Tomi mellettem feküdt a földön és az orrát fogta. Eric állt mellettünk, kezében a füzettel és kicsit megdöbbenten.
-Te teljesen nem vagy normális!-kiabált rá Tomi.-Betörted az orrom!
De Eric nem figyelt rá, mert engem nézett. Megszegte a szabályt... Aztán levágódott mellém és megcsókolt. Mikor volt ilyen utoljára, te jó ég! Ott ültünk a földön percekig, mikor Tomi hirtelen szétválasztott minket.
-Tudod, Eric...-fordult a barátom felé.-Ez nagyon nem volt szép, de Ani megérdemli a jutalmát, mert megcsinálta, amit kértem tőle... De az orromat, azért nem kellett volna eltörtni! Ani...-fordult most felém.-Gratulálok! A mai feladatot teljesítetted! És holnap lesz az utolsó feladat, majd beszélünk, hogy mi lesz! Rendben?
Mosolyogva bólintottam, aztán Tomi otthagyott minket. Könnyes szemmel néztem Ericre, aztán szinte egyszerre álltunk fel és öleltük meg egymást... Csak folytak a könnyeim, Eric pólója már tiszta víz volt, de most a boldogságtól könnyeztem. Mert újra együtt voltunk...

61.fejezet

De gáz... csak 4 napja vagyunk itt, de úgy érzem, mintha már hónapok óta itt szívnék!
Erickel minden este kint beszélgetünk, úgyhogy senki nem tud róla... A feladatok egyre rosszabbak, mármint nem nehezek, csak rosszak! Még két feladatom van, mert 3 nap múlva megyünk haza. Már szinte mindenki hozzám szólhat, kivéve Ericet és... asszem ennyi! Csak Eric nem! Ez azt jelenti, hogy ma már biztos!


Tomi azt kérte, hogy délután 2kor várjam a stégnél, szóval pár perccel a beszélt idő előtt már ott ültem.
Kb 7 perc múlva már ketten ültünk és a lábunkat a vízbe lógatva beszélgettünk... Szavak nélkül. Tudtam, hogy ebből baj lehet, ha Tomi ideér, de Eric azt írta (újabban SMS-ezünk...), hogy nem érdekli. Hát, ráhagytam.
"Sok sikert!"-írta Eric.
"Köszi, tudod, hogy márcsak te nem szólhatsz hozzám?"-válaszoltam.
"Tudom, ezért ma én leszek a jutalmad! :)"
Ezen elmosolyodtam: "Tudom!"
Miután elküldtem az SMS-t, rögtön érkezett a válasz... De ez túl gyors volt ahhoz, hogy Eric legyen!
"Gyorsan lökd bele a vízbe, mielőtt odaérek vagy annak nem lesz jó vége!"
Megfordultam. A stég végén Tomi állt és biccentett a fejével. Szomorúan fordultam vissza, ezt nem akarom megtenni...
Újabb SMS:
"Ha nem teszed meg, a mai feladatsort elbukod!"
Nagy levegőt vettem, kikaptam a barátom kezéből a telefont és belöktem a vízbe.
-Mi a...?-nézett fel.
-Most rögtön tűnj el!-állt meg mellettem Tomi.
Eric szó nélkül kimászott a vízból és otthagyott minket.
-Micsoda bunkó!-ült le Tamás Eric helyére.-Ezzel kapcsolatosak a mai feladataid! Sok kicsi, de egybe túl nagy lenne...
Nem igazán értettem...
-Pihenj egy kicsit!-mondta.-Aztán még beszélünk!-hagyott egyedül...

Öt óra lehet... Kicsit kómásan fordultam a másik oldalamra, de rögtön felébredtem, mert valami majdnem kiszúrta a szemem. Egy papír volt összetekerve az ágyamra téve. Óvatosan szétnyitottam és aztán elállt a lélekzetem....

Azért állt el a lélegzetem, mert rájöttem... Tomi velem akarja megbüntetni Ericet, de Eric erről nem tud! Szóval azt hiszi, hogy direkt csinálom!
Na, nem, ebbe nem megyek bele! De muszáj...

Mikor kiléptem a faházból, elbújtam az egyik bokorba, ahonnan láttam, hogy Tomi éppen Erickel beszélget. Mivel Eric háttal állt, nem láthatott, de én láttam, hogy Tomi óvatosan a barátom faháza felé mutat a fejével. Értem, szóval ő legfoglalja Ericet, én meg bemegyek a szobájába.... Hát akkor hajrá!